Narrátor:
Egyszer volt, vagy nem volt, volt egyszer egy fehér ló
Aki szült egy fiút, akit hét évig szoptatott
Majd megkérte, hogy húzza le a tölgyfa kérgét
De a fiú nem volt elég erős, hogy lehúzza a kérgét
Ezért a fehér ló újabb hét évig szoptatta
Majd megkérte a fiút megint ugyanarra
Ezúttal már sikerült, lehúzta a kérget
Erre az édesanyja különöset lépett:
Látom fiam, erős vagy már, eredj a világba
Én itt megdöglöm, mondta, azzal meg is döglött
A Fehérlófia egyet se tétovázott
Azon nyomban nyakába vette a világot
Bandukolt egyedül békésen az erdőben
Hamar bele is botlott Fanyűvőbe.
Mondja neki: Adj Isten!, nyíltan, kedvesen, Mire amaz meglepően eképpen

Fanyűvő:
Jó napot, kutya, hallottam híred
Gyere már ide, azt csavarintok egyet rajtad
Papíron erősebb vagyok
Odacsaplak mindjárt, azt nézhetsz majd egy nagyot

FehérLóFia: Alig csavarintok egyet rajtad És már a földön vagy, pedig nem is hagytad

Fanyűvő: Győztél Lófiú, hadd szolgáljalak

FehérLóFia: Gyere velem Fanyi, mutatom az utat
Megyünk, mendegélünk Látjuk ott egy alak
Na, ez már valamivel nagyobb falat

Kőmorzsoló:
Jó napot, te kutya, a Kőmorzsoló vagyok
Vártam már, hogy erre gyere, morzsolnék egy nagyot
Pont ilyen Lófiúkat ropogtattam el
A Kőmorzsoló visszatér 2-ben

FehérLóFia:
1-2-3 és 4 odaváglak Morzsi, ha ökölre mégy
elfenekellek, te keménylegény van még nálam pofon, hát kérsz-e még

Kőmorzsoló:
Már az első csavarintásodnál tudtam én
Hogy szeretnék nálad lenni szolgálólegény
Kérlek, hát engedd meg nekem
A kásádat hagy én főzzem meg

Narrátor:
Hárman indultak tovább, de alig léptek párat
Máris egy újabb fura arcot láttak
Úgy gyúrta a srác a vasat, mint más a tésztát
Csak ô nem dolgozik semmilyen diszkóbejáratnál
Üdvözli a Fehérlófia, nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően eképpen

Vasgyúró:
Jó napot, te kutya, na, hogy ityeg a fityeg?
Vasipari Géza, a Vasgyúró vagyok.
Hallottam, kemény vagy meg erôs is vagy
Na, gyere, csak figyeld a lábmunkámat

FehérLóFia:
Úgy jössz nekem, mint egy muflon
De laposra verlek és leszel teflon

Vasgyúró:
Lenyomtál, Lófiú, mint a bélyeget
Mostantól halálomig hű szolgád leszek.

FehérLóFia:
Most már hárman szolgálnak
Hibáztak, amikor lesajnáltak
Fanyi, Morzsi, Vasi, gyertek velem
Aki kötekedik, azt földhöz verem

Narrátor:
Letáboroztak, majd ketten a Fehérlófiával mentek
Fanyit ott hagyták, hogy a kását kevergesse
Főzte, keverte, nyugodtan henyélve
mire amonnan előpattant egy furcsa szerzet

Monyók:
Én vagyok a környéken a legnagyobb pronyó
Én vagyok a pokolban a leginkább szenyó
Add nekem a kását, ha nem akarsz bunyót
Én vagyok a Hétszünyű Kapanyányi Monyók
Ha nem adod nekem, megszívod, Fanyó
Megeszem a hasadról, nem is lesz bunyó
Mert én vagyok itt a legnagyobb genyó
Én vagyok a hétszünyű Kapanyányi Monyók

Narrátor:
A másik két hős is ugyanígy megjárta
Negyedik nap a Ló Fiú vigyázott a kására

Monyók:
add ide a kását, Fehalófaja
vagy megeszem a hasadról, sok lesz az a kaja
mit nézel, mit nem értesz, Fehalófaja Fehalófaja, Fehalófaja.

FehérLóFia:
Ú, milyen aljas vagy, leszakítom mindjárt a szakálladat
Ú, milyen gonosz is vagy, odacsapok egyet, hogy földhöz ragadsz
Fanyi, Morzsi, Vasi Nézzétek meg, mit fogtam
Ezzel a lapáttal egy órán át klopfoltam
Ne már, eltűnt a Kapanyányi Monyók
Keressük meg, hova ment el, gyertek velem pronyók

Narrátor:
Mentek egy hétig, mendegéltek
Találtak egy lyukat az alvilágba
Fanyi font gyorsan egy kosarat, kötelet
De lemenni a lyukba persze nem mert
Ahogy Morzsi és Vasi sem volt elég bátor
Csak a Lófiú volt legény a gáton.